Torz tükör: Kísérleti szkennertorzítások
Mi történik, ha az emberi arc találkozik a digitális beolvasás rideg mozgásával és a papír nyers felületével? Ebben a kísérleti grafikai sorozatban a szkenner üvegét használtam digitális vászonként: saját arcomat mozgás közben torzítottam el, majd analóg papírelemekkel és textúrákkal rétegezve hoztam létre egy kísérteties, nyugtalanító vizuális világot.
A szkenner mint kísérleti médium
Ebben a kísérleti sorozatban a szkenner nem csupán egy dokumentáló eszköz, hanem az alkotási folyamat aktív, kiszámíthatatlan partnere. A képek alapja a saját arcom, amelyet a beolvasó fénycsík mozgásával egy ritmusban torzítottam el közvetlenül az üveglapon. Ez a feszültséggel teli gesztus a jelenlét és az eltorzulás határán egyensúlyoz.
A digitális torzulást fizikális, papír alapú elemekkel – tépett textúrákkal, kivágásokkal és analóg rétegekkel – egészítettem ki. A szkenner hűvös, mechanikus pontossága és a papír esendő, organikus jellege közötti kontraszt egy olyan nyugtalanító atmoszférát teremt, amely az emberi identitás felbomlását, az elfojtott szorongásokat és a belső szétesést kutatja.
A végeredmény egy olyan képi világ, ahol a felismerhető emberi vonások feloldódnak a rétegek és a mozgás okozta hibák kaotikus harmóniájában.